Sziasztok!
Ez életem első blog bejegyzése. Hirtelen ötlet volt, hogy írjak. Nagyon elegem van. Mindenkinek a saját gondja a legnagyobb, és mindig van nagyobb gond, mint a mindenapi eletünk apró cseprő gondjai a világéhoz képest. (Elnézést, ha helytelenül írok...nagyon próbálok figyelni, de diszes vagyok és gondot okoz.)
Miből is van elegem. A falu népéből, rajtam kívül nagyon sok embernek biztosan elege van ebből, főleg aki kisvárosban vagy faluba lakik. Sose érdekelt más véleménye, és mindig úgy éltem, hogy nekem jó legyen.
Nem tudják, hogy mi történt, és mi miért történt és ítélkeznek felettem. Mintha mindenki más szent lenne. Elhagytam a férjem és van 2 lányom, én nevelem őket. Össze jöttem tőlem 24 évvel idősebb férfival aki a főnököm és amikor még a férjemmel éltem már akkor is azt pletyizte a falu, hogy mi össze szűrtük a levet, pedig tévedtek. Ami közöttünk van csak ez után történt. Értem én, hogy fuuu idősebb pali és biztos a pénze miatt kellett, mert ugye mi más miatt is....hát nem a pénze kell, hanem ő maga...csodálatos ember, hatalmas szíve és nagyon jó lelke van, és nem utolsósorban imádja a gyerekeimet. Ő az, az ember akire egész életembe vártam, úgy szeret engem ahogyan én ezt mindig is szerettem volna. Olyan jól meglennénk csak nem hagynak minket élni sem. Azzal foglalkoznak, hogy mit csinálunk, miért csináljuk és ez nagyon fusztráló. Biztos ilyen a celebeknek is, hogy minden mozanatukat lesik, de én nem vagyok se híres, se celeb, hogy én legyek a középpontja a falunak. Egyébként hidegen hagy, hogy ők mit gondolnak csak hagyjanak békén. Persze tudom, egyem meg amit főztem, azt teszem éppen, de azért f...nak is van vége.